K-pop idolok valódi élete - fény,csillogás,buli , vagy mégsem?

Sziasztok!

20-on éves létemre tisztában vagyok azzal, hogy a sztárságnak vannak bizony hátrányai. Nem vagyok már tizenéves, aki azt hiszi, hogy csupa móka és kacagás az ázsiai sztárok élete. 

Tudtam néhány dolgot, hogy min kell egy esetleges k-pop banda fiúcsapatának végigmennie, de ilyen részletesen, mint ahogy xiaolongimnida írta le az oldalán, az még nekem is sokkoló volt, pedig hangsúlyozom, valamennyire  én is tisztában voltam vele, hogy a látszat "néha" csal, ami a k-pop idolok élete körül folyik. 

A cikk hangsúlyozom nem az én fejemben született meg, ezért engedélyt kértem az oldal írójától, hogy az én blogomon is megjelenjen az írása, mert szerintem ezekről a dolgokról mindenkinek tudnia kell, akik szeretik valamennyire is a kpop-ot. Nem másítottam meg az írását sem, úgyhogy, akinek ismerős lesz a szöveg, az ne lepődjön meg, persze van egy olyan sejtésem, hogy sokatok meglepő dolgokat fog most olvasni. 

Forrás: 

http://xiaolongimnida.wordpress.com

A K-pop-sztárok élete csupa fény és csillogás, habos torta, dől a lóvé, milliók imádják őket, pöpec cuccokat hordanak, limóból lépnek elő, mindig mosolyognak, mindig kedvesek, mindig udvariasak, mindig gyönyörűek, kameraképesek és boldogok. Vagy talán mégsem. El se hinné az ember, hogy mi minden van a csodás csillogás hátterében.

Tekintsünk most el a gyakornoki rendszer képzési keménységétől és szaszengrajongóktól is, ezeket már kiveséztük, és nézzünk a sztárcsinálás pszichológiája mögé, vagyis lássuk, mivel kell egy popsztárnak Koreában mentálisan szembenéznie. Lehet, hogy ez után a poszt után már nem fogod annyira nyálcsorgatva irigyelni, hogy milyen szépek és milyen szerencsések ezek a fiúk-lányok.

A popsztárokat Koreában igen fiatalon verbuválják, ma már inkább 16-18 évesen, hogy minél hamarabb ki lehessen őket lökni a piacra, régebben, amikor még nem volt ennyi banda (évente 60-80 idol együttes debütál Koreában!), 12-14 évesen kerültek a kiadó-ügynökségek karmai közé a leendő idolok. Sutty, bevágják őket a sztárkoliba és jöhet a móka! Az idolok nem ám hazajárós, otthon anyuci kajáját fogyasztós, majd délutánonként táncpróbálós módszer szerint készülnek. Gyakorlatilag elzárják őket a külvilágtól, a suliba hozzák-viszik őket, haza akkor mehetnek, ha a gyakornoki időbeosztásuk ezt megengedi, és sok ügynökség még a mobiltelefont is elkobozza a gyerkőcöktől, amellett, hogy a koliban kell élniük.

A szerződésükben ezek mellett sok egyéb mást is kiköthetnek, például azt, hogy hány éves korukig nem randizhatnak. Ismeretes tény, hogy a 2NE1 együttes idén 27. és 28. évét töltő Park Bom és Sandara Park még mindig nem randizhatnak. Nem hogy férjhez nem mehetnek, de pasijuk sem lehet. A randi-tiltás nem egyedi dolog, sok cég él vele, hiszen ha a sztár azzal foglalkozik, hogy éppen a pasija/nője miatt bőg, vagy a randijára cicomázkodik, akkor nem azt teszi, amire szerződtették: nem a pénzcsinálásra koncentrál. Amellett, hogy a figyelmüket elvonja, a párkapcsolatokba bonyolódás, különösen az idolegyütteseknél még egy veszélyt is rejteget: az őrült rajongók haragját, akik képesek elfordulni a kedvencüktől, ha kiderül, hogy randizik. Nem sokan vállalják be tehát a dolgot, kivételek vannak, mint a Super Junioros Shindong, vagy Seven, aki 7 év után merte bevallani, hogy nője van (rögtön le is iratkozott a fanklubjából 100 ezer rajongó – képzeljétek el, ez mekkora pénzkiesés a kiadónak!). Nem véletlenül panaszkodnak egyre másra a 30-hoz közeledő idolok, hogy magányosak. Köztudott, hogy a világszépe Jaejoong is állandóan erről sóhajtozik a tévében, otthon meg alkoholba fojtja a bánatát, de még Rain is el-elejtette a morzsákat, hogy milyen jó lenne már családot alapítani, de hát… Ha nem a cég akadályozza meg ebben az idolt, akkor a munkarendje – na persze ezt is a cég alakítja ki. Egyik program követi a másikat, naponta új országban ébrednek, filmforgatás, reklámfotózás, interjú és fanmeeting-hegyek mellett, örülnek, ha napi 3 órát sikerül aludniuk a kisbusz hátsó ülésén, se idejük, se energiájuk nem marad a randevúzásnak még a gondolatára se. Persze kivételek mindig akadnak, de ha az idolok számát összevetjük a bevallottan randizgatókéval, hát igen törpicsek kis százalékocska jön ki, és általában nem a leghíresebbek tartoznak bele.

Jaejoong a kora és magányos élete miatt aggódik. 

A Human Rights Korea is felfigyelt a K-pop-idolok gyötrelmeire és azt állapították meg, hogy ezeket a tiniket bizony meglehetősen súlyos pszichés károk is érhetik, hiszen gyakorlatilag csak egyetlen környezet létezik számukra a szocializálódáshoz: a sztárkoli, aztán meg a showbiznisz színpad mögötti öltözői. Össze vannak zárva egymással, némelyik fiatal azt sem tudja, hogy kell tömegközlekedni, vagy hogyan kéne elintéznie egy hivatalos ügyet, befizetni egy számlát vagy mi az, hogy adóbevallás. Így amikor leöregszenek a színpadról, fogalmuk sincs, mihez kezdhetnének magukkal. A pszichés sérülés némelyik idolnál szinte már észrevehető, tapintható dolog, ez persze szigorúan a magánvéleményem, de ne mondja nekem senki, hogy normális dolog egy huszonéves fiatalnál, hogy például a Bigbang TOP-ja felnőtt férfi létére plüssjátékokat gyűjt, hogy a Super Junioros Heechul vagy G-Dragon női ruhákat szeret hordani vagy hogy Jaejoong már-már megszállottja a saját arcának és fiatalsága megőrzésének. Nem beszélve Park Bom kényszeres evési szokásairól vagy Lee Hongki századmásodpercnyi hangulatingadozásairól.

Ott van aztán a külső kérdése. Ezeknek a fiataloknak kötelező jól kinézniük. Persze van, akinek nem muszáj (Shindong, Psy), de az ő imidzsük kifejezetten erre épül. Akinek nincs különleges vicces-humoros személyisége, annak cserébe piszkosul domborítania kell. Szó szerint. Diétahegyek, vég nélküli edzések, ha tetszik, ha nem. A fiúknak kötelező a kockahas, a lányoknak a csinos láb, a darázsderék és ha az arcuk nem elég szép, uzsgyi a sebészetre, majd ott megoldják. A rekordot valószínűleg az LPG lányegyüttes tagjai tartják, akiket összesen 27 alkalommal műtöttek.

Aztán ott van a hihetetlenül magas öngyilkossági ráta, ami egyébként nem csak a sztárokra, de egész Dél-Koreára jellemző, az öngyilkosság ma Koreában a legelső halálozási ok a huszonévesek körében! A sztárok esetében a leggyakoribb ok a depresszió, valószínűleg mindannyian szenvednek tőle karrierjük ilyen-olyan szakaszában, kinek sikerül legyőznie, kinek nem. Ismeretes az eset, hogyan mentette meg a depresszió bugyrába csaknem elmerült Kim Hyunjoongot (igen, a Boys over Flowersös szépfiút) legjobb barátja, Jaejoong. Egyes pletykák szerint Hyunjoong csaknem odáig merült, hogy gyógyszert vett be – bár állítólag csak nem tudott aludni és véletlenül többet nyelt le, amitől kicsit elkábult. Hogy mi az igazság, azt valószínűleg csak ő tudja. Az viszont olyan tuti, mint hogy itt ülök és ezt gépelem, hogy a K-pop-sztárok többsége nyugtatókon és altatón él. Jaejoong Come on Over DVD-jén, amikor a lakásában fürkészik a kamera, egy egész kartondoboznyi gyógyszert lehet látni, amire kissé reszkető hanggal legyintve csak annyit mond: “hát szeretek inni, aztán amikor iszom, utána kimerült vagyok, szóval ezért néha gyógyszert veszek be”… A Wonder Girls-ös Sunye a gyakornoki évei alatt jutott el az öngyilkosság gondolatáig, mert frusztrálta, hogy több évnyi kemény gyakorlás után sem engedték debütálni. A megfelelni akarás amúgy is egy eléggé sajátos ázsiai pszichológiai állapotot, dobjunk hozzá egy kőkemény gyakornoki rendszert, amiben vagy megfelelsz, vagy irány az utca, fejeljük meg némi szándékos csesztetéssel a menedzserek részéről, és máris kész a lappangó öngyilkosjelölt.

Ugyanez igaz a befutott sztárokra, egyszerűen iszonyúan túl vannak hajtva. Nincs olyan hónap, hogy valaki ne kerülne be az újságba azzal, hogy összeesett a próbán, a színpadon vagy út közben, az idolok turnéfelszerelésének gyakorlatilag szerves része az infúziós állvány… Ráadásul Ázsiában pszichológushoz fordulni, segítséget kérni társadalmilag nem elfogadott dolog. Ha problémád van, tartsd meg magadnak, a sztárokra pedig ez különösen igaz, hisz őket milliók figyelik. Mi lenne, ha kiderülne, hogy XY titokban pszichiáterhez jár? Őrült botrány, megaláztatás és részvényárak csökkenése. A problémák halmozódnak, az elfojtás mélyül, és a végén van, aki már nem bírja tovább, mint Park Yongha esetében. Aztán olyanok is akadnak, akiket szexuálisan zaklatott a menedzserük vagy arra kényszerítették, hogy prominens üzletemberekkel feküdjön le és ezért lett öngyilkos, mint Jang Ja-yeon, akit a Boys Over Flowersből ismerhetünk. Aztán ott van például Choi Jin-sil színésznő (Star in My Heart) megdöbbentő esete, aki elvált az őt verő férjétől, mire föl a szponzorcége beperelte hírnévrombolásért, mondván, hogy a nőnek “boldog” és “tiszteletteljes” imidzset kell mutatnia magáról a szponzorszerződés keretében, azonban az összevert arcával a cég imidzsét rombolta. És minderre válaszul a koreai legfelsőbb bíróság, hónapokkal az asszony halála után a szponzornak adott igazat. Kim Yuri szupermodell öngyilkosságának hátterében pedig az állt, hogy már nem bírta elviselni, hogy állandóan diétáznia kell szupervékonyságának megőrzése érdekében. Song Ji-seon műsorvezetőnő a lakása ablakából ugrott ki, miután az MBC csatorna felfüggesztette az állásból, mert bevallotta, hogy egy baseball-játékossal jár. És ez csak pár példa az utóbbi évek híres öngyilkosságaiból.

A K-pop-idolok élete nem rózsás tündérmese. Gyakran 14-18 órákat dolgoznak naponta, de előfordul, hogy akár 24-30 órán át egyáltalán nem jutnak alváshoz. Néha ott alusznak, ahol épp idejük van, Jaejoong itt például a földön, egy reptéren…

… Lee Minho pedig két jelenet forgatása között egy széken szunyókál.

Krystal az F(x) együttesből a színpadon esik össze

Seungrit a Bigbangből eltalálja egy tűzijáték a színpadon, a sérült fiúnak vissza kell mennie végigcsinálni a koncertet, majd a hakni után kórházba viszik.

Agyonhajszolják őket, például 10-12 órás táncgyakorlással, ami rengeteg sérüléshez vezet (meghúzott izmok, kificamított bokák, törött lábak…). Xiah Junsu is így sérült le, ettől függetlenül pihenőidőt, azt nem kapott. Kerekesszékben kellett fellépnie.

A depresszió a szépfiúkat sem kíméli: az állandó utazásoktól és munkától testileg-lelkileg kikészült Jang Geun-suk (You’re Beautiful) hetekig képtelen volt kilépni a saját lakásából, annyira legyűrték a sötét gondolatok.

Egyszóval, nem minden olyan, mint amilyennek a csodás filmekben, reklámokban és mosolygós interjúkban elhitetni próbálnak velünk. A tehetség rég nem elég, ezek a fiatalok rengeteg mindent áldoznak fel az életükből, nincsenek normális emberi kapcsolataik, barátaik, alig látják a családjukat, nem ritka, hogy egy hét leforgása alatt akár 5-6 országon is át kell utazniuk, alig alszanak, viszont dolgoztatják őket, mint a málhás lovakat. A híresebbje az utcára se mehet ki, mert azonnal megrohanják a sikoltozó tinik, a sarkukban vadásznak rájuk a paparazzók mellett a félőrült szaszengrajongók, akik még autóbalesetet is képesek okozni, vagy megmérgezni azt, aki nem tetszik nekik. Persze mondhatjuk, hogy aki ebbe belevág, az feltehetően tudja mit vállal, nos visszakérdeznék: te, kedves olvasó, 16 évesen pontosan tudtad, mibe fogsz? Egy felnőttnek is nehéz döntéseket hozni az életéről, hát még egy tininek, akinek csak annyi a vágya, hogy énekelhessen vagy színész akar lenni. Mindenki azt hiszi, hogy meg tud majd birkózni a sztárság sötét és büdös oldalával is, de a fenti öngyilkosságok mutatják, hogy ez koránt sincs így. És ha egyszer belecsöppen az ember, utána már nehéz belőle sérülések nélkül kimászni, különösen, ha valakiért több millió ember rajong, akiknek az elvárásainak meg kell felelni.

Dél-Koreában egy felmérés szerint a színészek 40%-a fontolgatta már az öngyilkosságot. Jusson ez is eszetekbe, amikor legközelebb felsóhajtotok egy sorozatot látva, hogy “jaj de szerencsés”.

A kpop idolok is érző lények