A nap bloggere voltam! - Q&A

Sziasztok kedveskéim!
Nemrég a Magyar bloggerek csoportban én voltam a nap bloggere, és kaptam tőletek pár kérdést, amire most hoztam is a válaszokat. :)
Jó olvasgatást!

Honnan jött a Japán-mánia ?

Konkrétan nem emlékszem, hogy hogyan indult az egész, de talán az óvodás emlékeim is kissé közrejátszottak abban, hogy én tízen éves koromra anime/Japán fan legyek, ugyanis az én ovis koromban tombolt a legnagyobb Sailor Moon és Dragon Ball mánia. Később alsós koromban pedig a Pokemon. Még lehetett kapni animés cuccokat is Magyarországon, teljesen átlagos boltokban is, mint pl. rágó, plüssök, figurák, tolltartók, füzetek, ja és még Sailor Moon-os képregény is volt magyarul, amit természetesen vásároltam is, de aztán sajnos elajándékoztam őket. :D (*én hülye)
Egyik óvodás farsangon is Sailor Moon-os jelmezbe bújtam, szerintem ez már elég is volt ahhoz, hogy valamit elültessen az én kis fejecskémben, ugyanis, amikor már általános iskolás lettem, és megjelent 10-12 éves koromban a számítógép korszak és az internet, akkor kerestem rá először tudatosan a Sailor Moon-ra, és akkor jöttem rá, hogy ezek valójában animék. Mivel nagyon kellemes emlékeim voltak az RTL Klub-os Sailor Moon-ról és társairól, ezért kerestem hasonló "meséket", amivel ráakadtam a többi szuper animére, és azóta is töretlenül a bűvöletükben élek. Természetesen a sok anime hatására egyre jobban kezdett érdekelni a kultúra is, és végül azt vettem észre, hogy mindent megjegyzek, ami Japánnal kapcsolatos, és minden érdekel kivétel nélkül. :D
Ja és persze nekünk 90-es születésűeknek, még ott volt a tamagotchi, meg a nintendo és még sok sok olyan japán cucc, amiről csak évekkel később jöttem rá, hogy azok Japánból származnak.

Mik a céljaid a bloggal kapcsolatban? 

Különösebb célom nincs igazából vele, csupán szeretném, ha a látogatóim jól éreznék magukat az oldalamon járva. Szeretném, ha sok érdekességről vehetnének tudomást, és tanulnának a Japán kultúráról. És persze a női vonalat is, hogy megemlítsem, szeretek segítséget nyújtani a sok ázsiai kozmetikum és egyéb kozmetikum bemutatásával, hogy mindenki azt vegye meg, ami valóban hatásos/jó minőségű/érdekes. 

Melyik a kedvenc évszakod és miért?

A kedvenc évszakom a tavasz. : )
Imádom, hogy a nagyon nagyon hideg, borongós tél után végre, jön egy kis meleg fuvallat.  Még nincs túl meleg, de nincs már túl hideg sem, ezért imádom. ^_^ Tavasszal szoktam elkezdeni a kocogást is a városban, és imádom a reggeli/esti tavaszi levegőt. Nem beszélve a természetről, ami ilyenkor virágba borul, szerintem nagyon szépséges. :)
Tavasszal tudok a legjobban öltözködni, mert a tavaszi kiskabátok, blézerek ilyenkor hódítanak igazán. Nagyon mutatósak, ezért mindig sajnálom, hogy csak egy kis ideig hordhatom őket, mert mostanában olyan gyorsan 30 fok lesz.. :(

Mesélnél arról, hogy hogyan néz ki a lakásod/szobád?

Én egy panelban lakom a város kellős közepén , a 4. emeleten.
Lift nincs, így mindig lépcsőzni kell. No problem, edzésben tart! :D
Az én szobám egy nagyjából 11 négyzetméteres kis L alakú szoba, amit nagyon utálok, mivel gyakorlatilag csak egy módon lehet berendezni a franciaágyam miatt. Eléggé korlátozott a hely, de megpróbálok belőle a lehető legtöbbet kihozni. Több éven át rikító türkizkék és fekete színben pompázott a szoba, de úgy gondoltam, hogy az még a tizenéves énem, ezért ráfér a megújulás. Tavaly ősszel eladtam minden bútoromat, és most jelenleg majdnem minden újonnan vásárolt bútorom fehér. A falak még kékek, de hamarosan szürkére szeretném lefesteni. Ez még kicsit odébb lesz.
Szeretem a csipkét, a nőies, finom púderszíneket, a virágmintás dolgokat, úgyhogy a kiegészítőim is ebben a kissé "vintage" korhoz köthetőek leginkább. Itt is megmutatkozik a kettős énem, ugyanis a fekete dolgok még mindig megdobogtatják a szívemet az Ikeában, de próbálok most ellenállni, nem összevásárolni 6 féle stílusú dolgot, szóval szeretnék egységesebb szobát alkotni, mivel a régi nagyon zsúfolt és nagyon "tinis" volt, és ha rendet is tettem, olyan "kupis" volt az összhatás emiatt. Így lassan  24. évem felé azt hiszem ideje volt a változásnak. (Habár barátom mindig megjegyzi, hogy mi ez a sok csajos cucc, hova lett a régi dárkos Enikő? ) :D

Mesélsz a párkapcsolatodról?

Life Goal! A párkapcsolatom az egyik legnagyobb biztos pontnak mondható dolog az életemben. 16 éves koromban ismerkedtünk össze az áldott internet segítségével. (*hogy máshogy?!) Akkoriban eléggé be voltam gubózva sajnos, elég kevés embert engedtem magamhoz közel, így a sulin kívül nem igazán voltam emberközelben a hétköznapjaimon. A hétvégék is általában a hajnali 3-ig tartó netezésben merült ki. Volt egy elég rossz korszakom, aminek azt hittem, hogy sose lesz vége, de szerencsémre megjelent a nagy Ő-m, Levente. :D Aki azóta is töretlenül az életem része. Most áprilisban lesz a 7. évfordulónk. ( Igen megszakítás nélkül 7 éve, mily hihetetlen) Igazából mi baromi jól megértjük egymást, néha persze civakodunk, de veszekedni szerintem ritkán szoktunk, nálunk inkább a megsértődés a BEST (főleg a részemről). :D
Nagyon jól megvagyunk ketten is, ritkán unatkozunk együtt, jól el tudunk hülyülni, nem kell 10-15 fős társaság, hogy jól érezzük magunkat. Szóval szerintem mi egyszerre vagyunk egy szerelmespár, barátok és minden más. És az állandó kérdésre, hogy "Nem unalmas 7 évig ugyan azzal lenni?" a válaszom, az , hogy NEEEM! Hogy lehetne megunni azt, hogy szerelmes vagy a másikba? Éjjel nappal rajta csüngnék , ha tehetném. Haha. Nem is értem az ilyen kérdéseket. :P 

Beszélsz japánul?

Sajnos nem beszélek japánul, csak az átlagos dolgokat értem meg, amiket minden anime fan is ugyan úgy megért. :D Tehát mondhatni "alap-művelt" vagyok japánból, de a beszédtől ez igen távol áll sajnos.

Tanulsz/tudsz japánul? 

Sajnos nem tudok japánul, de mindenképpen szeretném majd elsajátítani. Az egyetemen van is rá lehetőség, hogy japánt tanuljak, de sajnos mivel nem kötelező tantárgy így az is fizetős lenne, ami jelenleg nem fér bele a büdzsébe, plusz nekem a külkereskedelmi kar miatt szakmai angol nyelvvizsga szükséges, amit halkan szólva is, az iskolában nem tanítanak túl jól, sőt, úgyhogy külön angolórákat is veszek, szóval majd később, ha vége a hercehurcának. De mindenképpen szeretnék az életben sort keríteni rá, mert imádom a japán nyelvet. 

Mi a véleményed, magyar anyanyelvűként mennyire nehéz ezt a nyelvet megtanulni?

Szerintem nem nehezebb, mint egy angol/német nyelvet elsajátítani, amiben van xy felesleges igeidő. A japán ragozás igen hasonló a magyar nyelvhez, így szerintem mi magyarok jóval előnyben vagyunk japán nyelvtanulás szempontjából. És szerintem a szavak kiejtése is 5x egyszerűbb, mint az angol. A hiragana és a katakana (szótagírások), a kandzsi (kínai eredetű szóírás) az ami igazán nehézséget okozhat egy magyar számára, de ezt még maguk a japánok is bevallják, hogy sok jelet felnőtt korukban tanulnak csak meg. Sőt egyes szakkönyveket a fiatalabb nemzet nem is tud elolvasni a sok idegen jel (katakana) miatt. Ezért van az animékben sok olyan jelenet, hogy az okos diák felolvas egy bizonyos nehéznek mondható könyvet (pl: biológia könyvet, vagy pl. szellemes, démonos animékben ezzel kapcsolatos mágiával kapcsolatos könyvet)  és a többiek megjegyzik, hogy " jéé, te honnan tudsz ilyen szavakat? " Szóval náluk ez egy életre szóló tanulás, ahogy nekünk magyaroknak is.

Egyre többször futok bele akár az interneten, akár ismerőseim körében olyanokba, akik rajonganak a japán kultúráért. Szerinted mi lehet az oka annak, hogy egyre többen merülnek el ebben a világban?

Szerintem azért, mert teljesen , de tényleg teljesen más, mint Magyarország vagy, mint Európa. Más a kultúra, az emberek nyitottabbak bizonyos dolgokra. Nincs az az állandó lenézés. Ismerik a tisztelet fogalmát. Rengeteg hagyományt megőriztek, amit nekünk magyaroknak lássunk be inkább "ciki", mintsem büszkeséggel töltene el minket egy-egy hagyomány, ami elég sajnálatos. Náluk sokkal több a program, a pörgés, az újdonság, technikai vívmányok. Szerintem ezért találnak rá a legtöbben Japánra és válnak rabjaivá. :) 

Van kívánságlistád?

Persze, hogy van. Szerintem nem létezik olyan lány, akinek ne lenne. :D
Mivel hatalmas szobafelújításon ügyködöm egy pár hónapja, így még bőven van olyan kiegészítő vagy bútor, ami még kívánságlistás lenne. Az egyik ilyen az egy szép íróasztal. Sajnos még nem találtam meg az igazit, mert a bútorüzletek kínálata eléggé korlátozott fehér íróasztal ügyében, és a méretek is borzalmasak manapság, nem beszélve arról, hogy egyikben sincs már normális tárolós elem, hanem mindent külön kell 20-on ezrekért még megvásárolni, hogy ugyan legyen egy könyveket tároló rész is az íróasztal mellett.. Miért nem építik bele 30-40 ezerért eleve az íróasztalba??! Nem értem egyszerűen , na mindegy.

A másik kívánságlistás dolog lenne még a szép párnahuzatok. A régi párnahuzatjaim fekete-fehérek, nem igazán illenek az új "vintage" jellegű kiegészítőimhez, úgyhogy le kéne cserlénem, de egyszerűen sajnálok 2-4 ezret kidobni egy darab huzatért, amikor legalább 3-4 db kéne belőle. :( Rablás.

Szeretnék még egy szép csillárt, mert a mostani kék ami van szintén nem passzol már annyira, se stílusban se sehogy. Plusz nagyon hátul a listán kullog még egy 3-4 ágú fém gyertyatartó. :D Valamiért vonz az ilyen fajta gyertyatartó. Azt már nem tudom, hogy hova raknám, de biztosan találnék neki helyet. Haha

Hogy fejeznéd be a "Ha több életem lehetne..." kezdetű mondatot?

Ha több életem lehetne, akkor sokkal több extrémebb dolgot kipróbálnék, mivel akkor ha meg is halok, menne tovább az élet újra. :D
 Pl. bungee jumping, ejtőernyőzés, vadvízi evezés, és minden ami nagyon extrém. <3

Milyen kislány voltál?

Huuh, hát elmesélés szerint kicsit "túlérett" voltam a társaimhoz képest. Anyum elmesélése alapján ovis koromban a bábszínházban csak unottan ültem, még a többi gyerek éppen üvöltötte a bábnak, hogy "Ott vaaaan a háátad mögööött a farkaaass vigyáázz". Addig én csak annyit mondtam, hogy mikor lesz már vége, nagyon unalmas, menjünk haza.. :D
Elég kreatív voltam egyébként már az óvodában is a legtöbbször a rajzolós asztaloknál találtak meg, ahol vagy festettem, vagy újságkivágásokból csináltam saját felépített/berendezett házikót, meg ilyenek. Akkoriban azt is hitték, hogy én biztos valami híres művész leszek, mert annyira volt tehetségem minden ilyen kis kreatív dologhoz.
(Bár végül is van fotográfus végzettségem, de mégsem történt így haha.. )
Plusz én egyáltalán nem voltam csajos kislány, utáltam ha fésülgetnek, ezért nagyon rövid fiús hajam volt évekig, utáltam a szoknyákat (persze szülinapon és jeles eseményen kötelezően beletuszkoltak), a szép ruhákat, állandóan koszos voltam, mert fára másztam és kúsztam másztam a sárban. Nem is tudom, hogy mikor kaptam meg az első szoknyám, vagy mikor döntöttem úgy, hogy a melegítőnadrágon kívül mást is hordok.. Talán úgy 6.-os koromban. :D Szóval igen.. Nem gondolná senki, de tényleg nagyon fiús voltam, sok fiú barátom volt, és fiús dolgok érdekeltek, imádtam barkácsolni, építeni dolgokat, gyűjtöttem autókat is szóval megvolt minden ami egy fiús lányhoz illik. :D

Kik a kedvenc japán előadóid? 

Bevallom lesütött szemmel, hogy több koreai előadó kedvencem van, mint japán. Nagyon szeretem Miyavit. Imádom a kisugárzását, meg úgy mindent ahogy van. :D Főleg mióta apuka lett, olyan aranyos lett a szememben. :D
Szeretem még Akanishi Jin-t is, és bár Nishikido Ryo színész, őt is nagyon imádom. :)
Jaaaj és persze HYDE is nagy kedvencem. Imádom azt a pasit. Egy legenda! :)

Melyik japán stílus áll hozzád a legközelebb? 

Hát ez nagyon nagyon nehéz kérdés, mert imádom majdnem mindet. És sajnos nincs kifejezetten egyedi "stílusom". Eléggé kevert személyiségem van. Jelenleg inkább csajos az öltözködési stílusom, de mivel régebben erőteljesen befolyásolt "sötét oldal" azaz a gothic, industrial metal és mindenem fekete és szegecses volt, és természetesen piercingem is volt, így első blikkre azt mondanám, hogy a gothic lolita stílus áll hozzám a legközelebb így lélekben. Sajnos mivel itthon ezzel kapcsolatban nem túl elfogadóak az emberek, ezért nincsenek ilyen ruháim és meg sem próbálok így öltözni, de ha Japánban élnék tuti Goth Loli (is) lennék. :D 

Mit gondolsz mennyire befolyásolták a stílusodat ezek a japán irányzatok? 

Szerintem nagyon. Sminkben pláne, mert régebben teljesen máshogy sminkeltem, sose használtam pl. műszempillát, amit a gyaru stílus hatására kezdtem csak el. Szeretem, hogy náluk a cuki "babás" arc is vonzó, mert nekem 23 éves koromra sincs szexy külsőm, inkább csak kislányos. :D Nem vettem volna fel kis cipőcskét csipkés zoknival és hasonlók. :D Tehát az utóbbi időben a GAL stílus kicsit elkezdte a csajosabb irányba terelni az öltözködésemet. Sok csipke, púder színek és ehhez hasonlókat keresek mostanában. A feketét természetesen nem tudom elhagyni. Annyiban változott csak, hogy próbálom egy-egy csajosabb darabbal feldobni az összhatást, de a lényeg, hogy a ruhatáram többnyire fekete. :D 

Mit gondolsz az eddigi legnagyobb blogos sikerednek? 

Egyértelműen a Mondo magazinos 2 cikkmegjelenésemet tartom a legnagyobb sikeremnek, mert imádtam azt a két cikket megírni, és jók voltak a visszajelzések is velük kapcsolatban. (Sailor Moon tárgyakról és a Színes kontaktlencsékről írtam egyébként)  Volt rajtam azért némi nyomás, hogy megfeleljek, jó legyen a helyesírásom és a megfogalmazás is. Nagyon élvezetes volt egy igazi cikken dolgozni, és nagyon örültem, hogy az oldalam címe is benne volt a rovat végén. :)

Voltál már Japánban? 

Sajnos még nem, de azt hiszem nem mondok újat, ha azt mondom, hogy ez minden vágyam. :D Bár bevallom nem csak Japán izgatja a fantáziámat, hanem úgy egész Ázsia. Legszívesebben bejárnám egész Ázsiát. 

Van olyan dolog amit kifejezetten nem kedvelsz és Japánhoz kapcsolódik? 

Van persze. Pl. a munkamánia ami jellemzi az egész országot szerintem brutális. Elég durván depressziósak ott az emberek a sok nyomástól. Rengeteget dolgoznak szegények. Ezért vezeti Japán az öngyilkossági top listát. Szerintem az is nagyon kemény, ami már az oktatásban folyik. Diákok képesek öngyilkosak lenni egy nem jól sikerült felvételi miatt, mivel az egész család ezt várja el tőlük, hogy a legeslegjobb iskolába kerüljön be a gyerekük. Rengeteget vannak az iskolában, sok a házijuk, és kötelező iskola után is késő délutánig klubtevékenységet folytatni. (nem biztos, hogy minden iskolában így, van de ez az átlag, ahogy olvastam )  Lehet, hogy nagyon tehetségesek ezek a diákok, és szorgalmasak és okosak is, de szerintem nem kéne már ilyen fiatalon ekkora nyomást helyezni szegényekre, hogy egy rossz jegy miatt ne merjen hazamenni szegény 10-14 éves. A másik pedig a szabad prostitúció. Ha szeretnél gucci táskát 15 évesen, nem gond! Kiállsz a piroslámpás negyedben, és valaki 5 perc alatt fel fog neked ajánlani x összeget az együttlétért. 1-2 nap és meg is van a táska. Szerintem túlságosan sok tinédzser árulja a testét, ami nagyon veszélyes. 

Mit gondolsz az "otakuk" szemében mitől válik ekkora rajongási szentélynek Japán? 

Erre szintén majdnem ugyan azt tudom válaszolni, mint az előző hasonló kérdésre. Merőben más kultúra miatt szerintem mindenkit nagyon vonzz ez a már már "varázslatos" ország. Rengeteg minden van, ami teljesen eltér az európai kultúráról, és ez szerintem elég indok arra, hogy rajongjunk érte. :) 

Mi a véleményed a tradicionális japán tetoválásokról és amúgy általában a tetoválásról?

Ez nehéz kérdés, mert olyan ember vagyok, aki nagyon nagyon gyorsan megun dolgokat, és folyamatosan valamin változtatni szeretne, ezért úgy gondolom, hogy az ilyen jellemű embereknek, mint én, nem való a tetoválás, mert megbánás lenne a vége. Másokon nagyon tetszik, főleg a vagányabb srácokon tetszik, ha mondjuk egy-egy kar tele van tetoválva az igen csak jól tud kinézni.
A tradicionális japán tetoválások is tetszenek, a Koi hal például kifejezetten tetszik, ha nem ismerném ennyire magam, talán még magamra is tetováltatnék egyet. :D
Vagy pl. ott van a gyönyörűséges sakura, ami szintén nagyon nagyon tetszene tetoválásként, csak az a baj azzal is, hogy eléggé "divat" lett ilyet tetováltatni. És akkor, hogy egy pici érdekesség is legyen a dologban azért írtam, hogy kétélű penge ez a tetoválás dolog, ugyanis Japán baromira elítéli a tetoválásokat. Egyes helyekre be sem engednek lépni, ha tetoválást viselsz látható helyen. Publikusan a tetoválást viselőket nem látják szívesen strandokon, uszodákban, nyilvános fürdőkben.  A tetoválást általában a Yakuzával hozzák először kapcsolatba, hiszen rájuk jellemző a teljes testes tetoválás. A 17. században mint büntetési formát alkalmazták, aminek a célja a megbélyegzés volt.
2012-ben egy cikk  a Japán miniszterelnökről így írt: 
"Azon dolgozik, hogy beismerésre kényszerítse a dolgozókat, ha tetoválásuk van. Ha van nekik, távolítsák el, vagy keressenek munkát máshol." Hasimotó nézetei gyorsan befogadásra találtak, sok nagyobb cég ugyanis már nélküle is "tetoválás-fóbiás" volt, így egyértelműen a miniszterelnök oldalára álltak.".