Szülinapozás és Japán napok beszámoló

Sziasztok!

Munka és egyéb dolgok miatt kicsit megcsúsztam a szülinapi és a Japán napokos beszámolómmal, 

de most pótlok ám mindent. :)

Jó olvasgatást! 

Nos, hát igen 22. életévemet töltöttem be 07.07.-én. 

Igazából nem érzem magam ilyen "öregnek". :D 

Nagyon gyorsan telik az idő, szinte fel sem fogom, csak szülinapokon. 

Olyan jó lenne visszamenni általános iskolába, hogy sokkal tudatosabban csináljam végig az éveket. Sajnos ez nem lehetséges, viszont annyira már nem aggaszt, ha arra gondolok, hogy miket hagytam ki az életemből. Azt hiszem nincs is olyan dolog amit megbántam eddigi életem során.  Egyedül azt az elvesztegetett 2-3 évemet sajnálom, amikor teljesen bezárkóztam és csak 1-2 embert engedtem közel magamhoz, őket is csak az interneten és csak nagyon ritkán a való életben. Kár volt azt hinni, hogy rajtuk kívül nem lesz más fontos személy a jövőben, és így szerintem elég sok barátságot és izgalmat kihagytam, de akkor sem bánom.. Lehet, hogy ez kellett, ahhoz, hogy magamra találjak, ne érdekeljenek a drogok, pia, buli és ehhez hasonlók. Ha erről az oldaláról nézem a dolgokat, akkor nem bánom azt a 2-3 évet, amit mondhatni egyedül töltöttem. 

 Az emberi kapcsolatok nagyon nem volt az erősségem még 4-5 évvel ezelőtt.

Mondhatni nem is szerettem az embereket. Elég fura dolog ezt így kimondani, de igen így volt. 

Ha nem indítom el a blogomat talán még most is így lenne. 

Igazából a rengeteg email, FB beszélgetés, és a személyes találkozók tanítottak meg engem kommunikálni az emberekkel, és elhitetni, hogy nem kell mindenkitől félni. 

Most már ott tartok, hogy 1-2 perce megismert emberekkel is nagyon közvetlen tudok lenni, minden feszengés nélkül el tudok bárkivel beszélgetni. Ezt mind a blogomnak és az úgymond ismeretségemnek köszönhetem, vagyis főleg NEKTEK!

Ha a barátságokat vesszük, igazából a jelenlegi helyzet a múlthoz képest nem sokat változott. Egyedül annyit, hogy már kiismertem az embereket, nem várok tőlük sokat, mert, ha így lenne mindig csalódnék. Nemrég történt egy eset, megismertem egy számomra szimpatikus embert, 1-2 napot találkozgattunk, vittem neki ajándékot, mert ünnepeltünk. Lebeszéltünk előre nyári programokat, plusz , hogy a szülinapomat is megünnepeljük. Ebből persze nem lett semmi, még egy felköszöntés sem az interneten/telefonon,  pedig most én kerestem az illetőt, és nem elvártam, hogy csak ő jelentkezzen. Úgyhogy lehet, hogy többet nem próbálkozom ezzel a barátkozósdival, mert fölösleges. Van 2-3 fontos ember az életemben és ezzel a kör lezárult. Így is boldog vagyok. Van egy szuper blogom, megismernek utcán a kedves olvasóim, van egy párom már több, mint 5 éve, akit imádok, van 2-3 barátom akikkel sajnos nem tudok mindig találkozni, de beszélni mindig beszélünk, úgyhogy ennél szerintem nem is kell több. Az életemben tehát nincs semmi megjátszott dolog, és ez így jó. 

Visszatérve a szülinapomra. 

Reggel erre a látványra ébredtem. :D Drága Levikém készített nekem sushi-t. Ennek az az érdekessége, hogy soha nem csinált ilyet, és receptet se nézett vele kapcsolatban. xD 

Megfogta, összegyúrta őket és kész. :D 

Nagyon díjaztam az igyekezetét. A torta fincsi csokitorta volt, amit kis írással díszített. hehe

Este pedig Pestre mentünk, mert barátom szervezett egy kis meglepetés baráti összejövetelt. 

90%-ban barátom haverjai voltak ott, amivel persze nincs is gond, kedvelem mindegyiküket. :D

Ezen kívül még barátnőm Noémi, és barátom húga Emese is ott volt. Neki szintén azon a héten volt a névnapja. : ) Jól szórakoztunk, csak sajna hamar le kellett lépnünk, mert másnap Levi dolgozott. (4kor kelt)

A szülinapi ajándékokról majd egy Haul bejegyzés keretében írni fogok. :)

Japán napokon július 10.-én voltunk, csütörtökön. 

Ami nagy hiba volt, ugyanis programváltozás miatt rakták át csütörtöktől-péntek-szombatra a rendezvényt. 

Ebben pedig az volt a rossz, hogy valami ellenőrzések miatt csütörtökre még szinte semmi program volt. 1-2 szokásos stand volt felállítva, plusz origamizás, amin persze részt is vettünk, ha már más nem volt csütörtökön. xD

Kint volt a szokásos Kimmidoll stand is, ahol szuperaranyos cuccokat lehetett kapni, 

mint ez a kis kulcstartó, amit a kezemben szorongatok. :D 

Ezeken kívül volt rengeteg írószer, jegyzetfüzet, nyaklánc, telefonfityegő stb. 

Itt pedig az origami foglalkozás után csináltunk pár közös képet az elkészült alkotásunkkal, ami mind a kettőnknek egy pillangó volt. :D

Soha nem tudtam ilyen bonyolultabb dolgokat hajtogatni, úgyhogy teljes volt az öröm amikor kibontakozott a kezünkben a pillangó, és még működött is a lepkeszárnyrebegtetős üzzemmód. :D

Az origamizás után gondoltunk elmegyünk a sushi pulthoz, ugyanis szerettem volna mochi-t venni, mint tavaly, de szomorúan láttuk, hogy nem nyitottak ki csütörtökön. 

Szerencsére pont találkoztunk egy nővel, aki mondta, hogy menjünk el az éttermükbe, és akkor ott megvehetjük a mochi-t. Kicsit drágálltam 390ft-ot egy picurka sütiért, de egye fene. Japán napokért mindent. :D 

Sok mindenki szokta kérdezni, hogy mit is csinálok én hétvégente, vagyis mit dolgozom. Erre szoktam mondani, hogy hostess vagyok, mire mindenki vagy értetlenül néz, vagy egyből rosszra gondol. :D Én csak egy szimpla mezei hostess vagyok, semmi ördöngösség nincs a munkámban. Mindig az adott termék cuccaiban álldogálok, és szórólapokat meg kóstoltató anyagot osztogatok, beszélgetek. :D Íme egy meghitt pillanat a mosdóban egy Rio Mare promócióról, csak, hogy megmutassam mennyire nem egy nagy furfangos dolog a hostesskedés. 

Ugye milyen "szexi" a ruhám? : DD

hahahaha

Nah szóval egy hónapig néhány bevásárlóközpontban láthattatok engem ebben a szuper szerelésben ácsorogni. :D Szóljatok, ha valaki felismert. :D