Japánban a karácsony a 20. század elejétől kezdett elterjedni, a keresztény misszionáriusok megérkezése után. Ma főként a nagyobb városokban ünneplik, és sokan szekuláris ünnepként kezelik. A karácsonyi dekoráció ugyanakkor itt is nagyon népszerű: a csillogó díszek és ünnepélyes fények itt is az éttermek, üzletek és szórakozóhelyek jellemzőivé váltak, a karácsonyfákat pedig kis harangokkal, gyertyákkal díszítik fel, de egyesek szerint a legnépszerűbb dísz az origami hattyú.
Az emberek itt is szeretnek ajándékozni, és sokan igyekeznek ilyenkor jó cselekedeteket végrehajtani. A japán gyerekek szerint „Santa Kurosu” (azaz megint csak: a Mikulás) egy nagy zsákot cipel, és a hátán is van szeme, így egész évben nyomon tudja követni minden kis lurkó csínytevéseit. A karácsonyi menüben itt is főszerepet tölt be a pulyka, egyes helyeken pedig közösségi fákat is állítanak.
"Piros színű karácsonyi üdvözlőlapot küldeni valakinek Japánban nagy udvariatlanság, mivel a gyásztáviratokat is ilyen színnel nyomtatják.!"
Az aktualitás jegyében kezdjük hát ezzel. Japánban évi 12 piros betűs ünnep van, de nem akármit ünnepelnek ám meg: a tavaszi és az őszi napfordulót, a gyerekeket, a 20 éveseket, a kultúrát, az Alkotmányt, a császár születésnapját, és persze az Újévet is, de sem Jézus, sem Buddha születésnapja nincs a listán. Habár annak idején Tokugava tűzzel-vassal ellenszegült, mostanra a katolikus vallás erősen tért hódított, de piros betűt azért nem kapott. A vallási ünnepeket "commercially", kereskedelmileg ünneplik meg. Ez azt jelenti, hogy már november elejétől elárasztották a boltokat a csokimikulások, a kis fenyőfák, Shinjukun már áll egy három emeletes nagy fa, és Machida városban egy kétemeletes Mikulást fedeztünk fel, amint a Tokyo áruház oromzatán fityegett békésen.
A szülők megveszik kis ajándékaikat a gyerekeknek, minden ceremónia nélkül átadják, és kész. A szülők ugyanezt teszik Buddha születésnapján, a Halottak napján, a 7-5-3 évesek ünnepén, Újévkor, sőt olykor minden külön ürügy nélkül is. A spórolós japánok, ha ajándékról van szó, elfeledkeznek a takarékosságról. Jó példa erre a shichi-go-san, a 7-5-3 évesek ünnepe, ami november 15-én van. Ekkor az említett korú gyermekeket kimonóba öltöztetik, és elviszik a templomhoz. (Tokióban ezen az ünnepen a legnépszerűbb zarándokhely a Meijiszentély, amit a múlt század híres császárának emlékére építettek.) Egy felmérés szerint ekkor a kimonókra átlagosan gyerekenként 130 ezer jent költenek a kedves szülők!
Újév alkalmából kis ajándékokat osztogatnak az ismerősöknek, és persze küldözgetik az üdvözlő kártyákat. Méghozzá legtöbben két kártyát is küldenek: először egyet Újév előtt, boldog Új évet kívánni, majd egyet, megköszönni, és gratulálni az Újév sikeres kezdéséhez.
Kapható még: üres kártya, házi nyomdával, óriási választékban; jövő évi naptáras kivitelben, amelyre saját készítésű fényképünket ragaszthatjuk fel; ugyanez naptár nélkül, egyen felirattal; ugyanez saját kérésű felirattal; ugyanez úgy, ahogy akarod, a nyomdák jutányos áron most bárkinek bármit elkészítenek.
Az ajándékosztogatással és a kártyaírogatással nagyjából el is múlik a karácsony, különben is ilyenkor még munkanapok vannak.
(Forr: Inu-web)
Elmondhatjuk, hogy a szigetország kultúrájába a karácsony, mint keresztény ünnep egyáltalán nem itta be magát, csupán egy kereskedelmi fogásról beszélhetünk. A gyerekek mégis kapnak ajándékot, és a család mégis összeül erre a napra, melyet karácsony előestéjén tartanak meg, nem úgy, mint nálunk.
Japánban a karácsony inkább a boldogság és szeretet kifejezője, semmint vallási ünnep. Ezt a napot – karácsony előestéjét – a családosok, a párok, és a szinglik is más-más szokással tartják meg.
Ez azért érdekes, mert nálunk az a legelterjedtebb, hogy ilyenkor hazautazzunk a családunkhoz és teleegyük magunkat bejglivel, közösen feldíszítsük az ünnepi fát. Ellenben Japánban:
A karácsony a japán gyermekes családoknál a leghasonlóbb pl. az itthoni ünnephez. A kis családban a szülők megajándékozzák gyermekeiket, azonban a gyerekek nem adhatnak szüleiknek semmit. Japánban ugyanis mindenképpen tartják azt a hitet, mely szerint a Mikulás (Santa-san (サンタさん、サンタクロース)) hozza az ajándékokat, így ha a gyermek már nem hisz, vagy elég idős ahhoz, hogy ne higgyen a Mikulás személyében, akkor nem kap több ajándékot. Ugyanakkor a buddhista vallásban fellehető egy személy, aki a nyugati kultúrában ismert Mikuláshoz hasonlítható legjobban: Hotei-Osho.
Hotei-Osho egy japán istenség, aki buddhista szerzeteshez hasonlítható, kövér alak, zsákkal a kezében, azért is azonosítják a Mikulással. A japánok azonban tudják, hogy ez nem igaz, hiszen Hotei-Osho egyike a hét szerencse istennek. Eredetileg Chan/Zen priest Qì-cĭ (Japánban: Kaishi), a késő Liang dinasztiából.
Visszatérve a kialakult legendára, Hotei-Osho hozza az ajándékot a gyerekeknek karácsony előestéjén. Sokan még azt is tartják, hogy Hotei-Osho-nak a tarkóján van szeme, bizonyos biztonsági okokból. :D Azonban a legtöbb japán családban a gyermekeknek a Mikulásról mesélnek, és piros orrú rénszarvasról, semmint a szerencse egy istenéről.
A legtöbb japán családban állítanak karácsonyfát, ahogy egyre elterjedtebb a kidíszített kültér is.
A japán karácsony inkább a szeretetről szól, így ilyenkor azokat illik megajándékozni, akik betegek, vagy akik kórházban vannak.
A szerelmes párok ezzel ellentétben egy romantikus estét töltenek el, mely során elmennek sétálni, gyönyörködni a karácsonyi fényekben, majd pedig egy étteremben ünnepi vacsorát fogyasztanak el.
A japán pároknak ez hasonló, mint a Valentin nap. Tehát a nőknek mindig fontosabb, mint a férfiaknak, fontos az ajándék, hogy hová mennek, illetve, hogy kivel. A lényeg, hogy az egész este gyönyörű legyen, romantikus és különleges.
Az egyedülálló nőknek azonban ez az este elég kínos dolog. Sokszor a 25 év fölötti nőket, akik muszájból egyedül töltik a karácsonyt: ’unsold christmas cake-nek’ is nevezik, azaz „eladatlan karácsonyi sütinek” - afféle karácsonyi vénkisasszonynak. (Direkt használtam a vénkisasszony szót, hiszen a régi időkben az ennyi idős lányoknak már rég be volt kötve a feje, amely hagyomány mára érvényét veszti… További információ: Hidasi Judit: Vissza Japánba – terebess.hu)
A japán karácsonyi ételek is eltérnek a nálunk megszokottól. A legelterjedtebb a csirke menü, melyet leggyorsabban még ott is a KFC-ből rendelnek meg, van hogy napokkal korábban. Süteményként, pedig tejszínes és gyümölcsökben gazdag torta a megszokott – epres változatban, finom puha piskótával.
Az üzletek ünnepnap nem lévén nyitva maradnak karácsonykor is, egészen szilveszter napjáig, mikor korán bezárnak. Ami fontos, hogy a tendenciák szerint a japán üzletek általában másodika körül nyitnak újra ki, de vannak olyanok is, akiknek a szabadsági ideje napokkal tovább csúszik ki. (Új év: O Shogatsu)
(Forrás: Japán Fényei blog)
Japánul a boldog karácsonyt:
Meri Kurisumasu – Hiragana: めりーくりすます;
Katakana: メリークリスマス.
tejszínes süti? Én azt hittem a japók nem tudják megemészteni a laktózt o_O
VálaszTörlésKöszi az összeállítást, tök jó volt olvasni:)!
Boldog karácsonyt Annie :)
Hát szerintem ők mindent meg tudnak emészteni. :D ha a póklábtól kezdve a csúszó mászókig, a gyorskaján át meg tudnak emészteni akkor sztem a süti sem jelent gondot. :D
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett ^^
nekem is nagyon tetszett, sok érdekességet megtudtam! :)
VálaszTörlés^^ jaj köszönöm :))
VálaszTörlésJó lett. :) Enyém a JF blog, amely a cikked forrása, és köszönöm, hogy megosztottad az összeállítást. :)
VálaszTörlésNagyon tetszik az egész oldalad. :)
Szia!
TörlésÖrülök, hogy tetszett! :)
Ritkán szoktam magyar oldalakról infót begyűjteni, de a te honlapodon teljesen korrekten le volt írva minden. ^^
Úgyhogy köszönöm, az írásodat! :)